„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Amint megláttam a könyv címét, a borítót, és elolvastam hozzá a fülszöveget, rögtön beleszerettem. Elvarázsolt. Lefestettem magam elé a képet egy házasságról, melynek tagjai összekapaszkodva, üvegszilánkokon próbálnak minél meghittebben táncolni, bármennyire fájdalmas is. Azonnal elkezdtem olvasni.

A cselekmény

Lucy és Michael pont annyira tökéletlenek külön-külön, amilyen tökéletes párt alkotnak együtt. Lucy anyai ágán sorra szedi áldozatait a rák, nagyanyját, nagynénjét és édesanyját is ez ragadta el, nővére pedig sikeresen legyőzte. Pontosan tudja, hogy őt is bármikor megtámadhatja a halálos kór. Mickey egy mentális problémában, úgynevezett bipoláris személyiségzavarral küzd, vagyis időnként, ha nem szedi rendszeresen a gyógyszereit, teljesen elveszíti maga felett a kontrollt és vagy depresszióba esik, vagy őrült hiperaktivitásba fog. A boldogságot és az őrületet nála csak egy hajszál választja el, és olykor saját akaratából lépi át ezt a vékonyka határt.
Ők ketten első látásba egymásba szeretnek, és bár Mickey megpróbálja magától távol tartani, Lucy tapodtat sem tágít. Ahhoz azonban, hogy házasságuk jól működjön, különböző szabályokat kell írásba foglalniuk, melynek legutolsó pontja: nincs gyerek! Bár mindketten vágynak rá, tudják, hogy nem lennének képesek rendes családot alkotni, ráadásul nem tehetik meg azt a gyermekükkel, hogy kiteszik két öröklődő betegség veszélyének. Így hát Lucy huszonhetedik születésnapján elkötteti a petevezetékét. Defektes, de boldog életük azonban egyetlen pillanat alatt felfordul, amikor kiderül, hogy egy bátor úszó átfurakodta magát a csomón, Lucy pocakjában pedig új élet fogant. A körülöttük ólálkodó Halál belekezd az utolsó felvonásba...

Megvalósítás

PDF verzióban jutottam hozzá a könyvhöz, és abban elég sok helyesírási hiba és elgépelés szerepelt, ami rontotta picit az élményt, az írónő stílusát viszont fikarcnyit sem. Gyönyörű, magával ragadó érzelmek, hol Lucy, hol Mickey szemszögéből. Lucy a mi narrátorunk, az ő szemén és gondolatain keresztül látunk mindent, de hogy az érme teljes és kétoldalú legyen, minden fejezetet egy részlet kezd Mickey naplóbejegyzéséből, dátummal ellátva. Így bontakozik ki előttünk a történet, a kapcsolatok és az érzelmek 440 oldalon át; a hossza miatt azt hittem, nyugdíjas koromig ezt fogom olvasni, mégis két nap alatt befejeztem - mert olvasmányos és valós. A fejezetek után ugyan néha meg kell állni sóhajtani egy nagyot, vagy letörölni a könnyeket, utána mégis az ember többet és többet akar. Hancock ért hozzá, hogy a boldog és szomorú pillanatokba egyaránt berántsa az embert, hogy az olvasás közben otthon érezze magát.
A szereplők valósak és szerethetőek, habár a jellemfejlődésük itt-ott elnagyolt vagy éppen idealizált, mégis emberi. Nagyon szerettem Priss karakterét, ugyanakkor a jellemfejlődése átlátszó és várható volt, ráadásul gyors és túlzott. Lily karaktere pedig egészen a végéig idealizált, ám szerethető. Némely karakterek nem kaptak elég szerepet, a testvéreket támogató felnőttek jelleme például nagyban összemosódik. A pálmát mégis a főhősök viszik. Minden őrültsége és mentális gondja ellenére hiszem, hogy Mickey az ideális férfi, akibe még én is belezúgtam; Lucy pedig...! Sosem láttam még ilyen szerethető női karaktert, ráadásul főhőst, ráadásul E/1-ben. A történet elején bemutatkozik, megkedvelteti magát velünk, aztán megfogja a kezünket és végigvezet minket 440 oldalon. Akkor is érezni a jelenlétét és az ujjai meleg szorítását, amikor éppen Mickey kezében van a staféta. Azóta egy kicsit minden könyvben őt keresem.

"Egy partin találkoztam először a Halállal." 1. oldal

Saját vélemény

Elképesztően gyönyörű mű, mely az első betűtől az utolsóig fogva tart. Képtelenség letenni. „Csak még egy fejezetet. Na jó, még egyet. Na még egyet!” Két nap alatt olvastam ki, az első nap reggel 5-kor tudtam letenni, másnap pedig addig motoszkált a fejemben, míg elő nem vettem. A főhősök árnyaltak és szerethetőek, de minden karakterben van valami jó, valami idilli. Néha talán már túlzottan idilli, túl fodros, cukros – de én kifejezetten szeretem az ilyesmit. Aki rokonlelkű és bírja a romantikát meg a drámát, valószínűleg ugyanúgy gondolja majd, mint én.
Nem egy könnyű olvasmány. Az ember rengeteg történetet megismer, és mindegyiken van mit sírni. A nevetés eltörpül ebben a könyvben, sok szép, színes pillanat és vicces párbeszéd enyhíti a drámát, de attól az még végig jelen van és fojtogató. Amikor megláttam a könyv címét, elámultam, "milyen gyönyörű!". Amikor a könnyeimet törölve becsuktam a könyvet, ugyanaz járt a fejemben: "milyen gyönyörű!". Nem csapott be, azt adta, amit ígért, sőt, még jóval többet. Szóval aki egy gyönyörű, szívbemarkoló, olvasmányos történetre vágyik a szerelemről és a szeretetről, a helyünkről más emberek életében, valamint szeretne utána napokig nyammogni az élet kérdésein, az feltétlenül olvasson bele ebbe a könyvbe! Tudom, hogy ilyen szerelem nincs. Mégsem tudok nem hinni Lucy-nak és Mickey-nak, hogy mégis.

Mások véleménye
szemezgetés innen

"Nem sok ehhez hasonló szívszaggató történettel találkoztam még eddig. Nem igazán fordult még elő velem, hogy szinte egy egész könyvet gombóccal a torkomban olvastam volna végig. Egyszerűen tudod, mi jön, de még sem tudsz felkészülni rá, mert két olyan szereplő szerelme, élete, álmai, érzelmei vannak benne, melyek a szívig hatolnak és a végén teljesen bekebeleznek. Mind Lucy, mind Mickey csodálatosan összetett karakterek, akiknek nem éppen szép lapokat osztott az élet, de mégis irigylésre méltó hozzáállással, kitartással állnak szembe mindennel. Mindezt Ka Hancok szépséges gondolatok füzérével, megfogalmazásával adja át, miközben az olvasó maga is üvegszilánkokon táncol, és az érzéseivel viaskodik. Végtelenül különleges és fájdalmas könyv, egy gyönyörű címmel, egy szépséges borítóval, és rendkívüli beltartalommal." kocybaba

"Extra csillagos ötös! Akárhányszor belemerültem a történetbe, úgy éreztem megfulladok, ezért néhányszor meg kellett állnom hogy levegőhöz jussak, de ettől függetlenül imádtam. Kedvenc! Picoult rajongók szerintem imádni fogják." Pöfivonat

"Nincsen annyi csillag, amennyit megérdemelne. Felülírt minden eddigi „sírós könyvemet ”. Darabokra törtem olvasás közben, mégis annyi szépséggel, gyengédséggel, szeretettel, szerelemmel találkoztam…….. és még sorolhatnám az érzéseimet, ami elárasztott, de nincsenek rá megfelelő szavaim. Nem tudom hogyan lehet ezután új könyvet elkezdeni…" Patakiné Mariann

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés