Eleinte azt gondoltam, nem szeretem ezt a könyvet. Aztán ahogy befejeztem és nem kellett tovább foglalkoznom vele, idővel egyre idegesebb és idegesebb lettem. Ez a könyv valami olyan mély nyomot hagy az emberben, ami valakinek lebilincselő és elgondolkodtató lesz, valaki meg nem fogja elhinni, hogy erre pazarolt két napot az életéből, és még ismertetőt is kell róla írnia. Na, melyik csoportba tartozom én?

A cselekmény

Naomi, a tizenötéves kamaszlány tökéletesnek és ártatlannak tűnik túlórát túlórára halmozó szülei szemében. A család maga a megtestesült tökély az anyuka, Jenny szerint: Naomi főszerepet kapott az iskolai színdarabban, ikerfiuk, Theo és Ed pompás jövő elé néznek, míg férje, Ted, elismert idegsebész. Ám a családi idill hirtelen felborul, amikor Naomi nem érkezik haza egy összejövetelről. Aztán később kiderül, hogy semmiféle összejövetel nem volt...

Megvalósítás

A történetről nem érdemes többet mondanom, bár annyira egyszerű az egész, hogy két összetett mondatban össze lehetne foglalni. Az írónő E/1-es beszédmódot választott és a családanya, Jenny bőrébe helyez minket. Nem szerettem ezt a helyet, nem szerettem Jenny végtelenül öntelt és buta sorait olvasni. Hogy érdekesebbé tegye a történetet, különböző idősíkokban ugrálunk. Az egyik szálon a Naomi eltűnését megelőző, majd az azt követő napokat tekinthetjük át, míg a másik szál egy évvel későbbre, a jelenben is tartó nyomozásba kalauzol el minket. Eleinte az előbbi volt az érdekes, majd az utóbbi vált azzá. Az írónő stílusa felejthető. Képtelen olyan hangulatot teremteni, mely berántaná az olvasót, képtelen gördülékenyen írni, ami arra késztetett, hogy alig az első száz oldal után csak a párbeszédekre fókuszáljak. Megkockáztatom, hogy a leírásai itt-ott már unalmasak, Jenny csapongó gondolatai pedig annyira érdektelenek és irreálisak az adott helyzetben, hogy az olvasó nem győzi a fejét fogni.

Saját vélemény

Nem tetszett. Amilyen nagy reményeket fűztem hozzá a fülszöveg és a borító láttán, annyira okozott csalódást. Három nagy hibája van: az első maga a történet, ami nagyon érdekesen indul, a mű szerkezeti felépítése, az, hogy ugrál az idősíkokban, jó ötlet és fent tartja az érdeklődést, viszont a történet kibontakozása, főleg a végkifejlet gyenge és kiszámítható. Nem hoz semmi újat. További probléma maga a karaktergárda. A felhozott problémák, mint hűtlenség, drog, homoszexualitás, szintén nem adnak semmi újszerűséget a karaktereknek. Egyikük élete sem volt igazi dráma, bár Theo szálát szerettem a leginkább. A főhősnőnket viszont abszolút nem sikerült megszeretnem, negatív tulajdonságai ellenére a jellemfejlődése végére is ugyanúgy ellenszenves maradt.
A legnagyobb problémát mégis annak tartom, hogy az írónő stílusa nem szippant be. Az első száz oldal után annyira nem tudott bevonzani a történet, hogy csak a párbeszédeket olvastam el a legvégéig – és sajnos az az érzésem maradt utána, hogy nem maradtam le semmiről. Az ördög a részletekben rejlik;talán jobb lenne a benyomásom a könyvről, ha az első betűtől az utolsóig végigolvasom és felcsippentek minden apró morzsát és gondolatot, amit az írónő elém szórt. De nem ment. Nem teremtett olyan hangulatot, amelyben élvezet lett volna a sorokon gördülni; ehelyett a cselekmény alakulása érdekelt csak. Ha elém állt volna valaki, hogy „olvastam a könyvet, elmesélem tíz percben, mi lesz”, akkor biztos, hogy azonnal leteszem a könyvet.

Mások véleménye
szemezgetés innen

"Megszenvedtem ezzel a könyvvel… a fülszöveg története nagyon tetszett, és kíváncsi voltam, mit lehet kihozni ebből, de sajnos az elképesztően idegesítő, abnormális szereplők, és a „mivaaaan?!” típusú csavarok nagyon lehúzták a színvonalat. Pedig van benne pár jó gondolat, amit érdemes megfigyelni, és elgondolkodni rajta, de számomra elrontotta a tálalás. Tényleg ritkán fordul elő, hogy egy könyvben mindenki irritáljon, de itt ez volt, a szánalmas apától kezdve az álszent leányzóig mindenki… de akit a leginkább utáltam, az a „vak”, „semmit nem veszek észre de aztán jajgatok” típusú anyuka… nem vette be a gyomrom az ő hozzáállását, és még sajnálni sem tudtam nagyon, pedig a vége azért ütött, és meglepett." Lanore

"A Goodreads rengeteg értékelése alapján is 3,5 csillag, ami megnyugtatott… elsőre csak hármat akartam adni, de a szokatlan befejezés miatt… A jó alapanyag még kevés egy jó történethez. Ha csak beledobálom a fazékba a hagymát, paprikát, paradicsomot, még nem lesz lecsó. Sok sablon, nyavalygás és elképesztően idétlen, érthetetlen befejezés, magyarázatok nélkül. Jó gondolatok vesznek el közben… Anyuci pedig az utóbbi időszak legidegesítőbb regényalakja. A blogbejegyzés most spoileres. http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/09/lanyom.html" Robinson

"A Lányom nem az a regény, melybe szívesen elképzelném magam mint szereplő. Az alaptörténetben vázolt életvitel közel sem hasonló ahhoz, melyben szívesen élnék. A szereplők pedig nem feltétlenül szimpatikusak, sőt! Mégis: szerettem olvasni a regény minden sorát. Elcsodálkozni a szereplők figyelmetlenségén. És elcsodálkozni a saját figyelmetlenségemen. Hatással volt rám. Imádtam a történetben megbúvó – és lassan kibontakozó csavarokat, az érzékletes és roppant finoman árnyalt cselekményábrázolást, az ugrándozó – mégis egésszé olvadó – idősíkokat. És imádtam értetlen és hitetlenkedő kifejezéssel az arcomon becsukni a könyvet: így nem lehet vége!" Mpattus

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.