Hakuouki: Kimi no kioku
Az emléked
A táncolva lehulló virágszirmok, mint az arcomon legördülő cseppek.
Most egyedül nézem a tájat, amit aznap együtt láttunk.
Félek emlékezni,
Így behunyom a szemem és bezárom a szívem.
Sokszor próbáltalak elfelejteni, de a rólad őrzött emlékeim minden alkalommal elárasztottak.
Mindig is arra vágytam, hogy megvédjelek, még ha meg is sérülök
Közelebbről figyeltelek, mint bárki más.
Az ölelésünk melegsége még él ezekben a kezekben.
Nem felejtelek el!
Nem számít, hány évszak köszönt még ránk, én mindig rád gondolok.
Még most is emlékszem az első találkozásunkra.
A reszkető holdfény megvilágította szomorú arcod.
Míg magunkban hordoztuk e fájdalmat,
Könnyesre áztatott szemmel és szívvel,
A széles hátad átölelve azt suttogtam, "Itt vagyok!"
E gyengéden beborító kezek érted vannak.
Ne mondj semmit, csak maradj így!
Bár azt mondtam, mindent elvesztettem, mégsem bánom.
Tényleg azt hittem,
Képtelen leszek újra ilyen mértékben szeretni valakit.
Megesküdtél, hogy sosem hagysz el,
Majd gyengéden megsimogattad a hajam. De akkor miért nem vagy mellettem?
Meleg ölelésed még őrzik kezeim.
Nem felejtelek el!
Nem számít, hány évszak köszönt még ránk, én mindig rád gondolok.
舞い落ちる 花びら 頬を伝う雫
あの日2人で見上げてた 景色に今ただ1人
思い出すのが恐くて
瞳 心 を閉ざして
何度も消そうとしたの その度に あなた溢れた
ずっと守りたいと願った たとえ傷ついても
誰よりも近くで 見つめていた
抱きしめた ぬくもりは まだこの手の中に
忘れない
幾つの季節を重ねても あなた想ってる
初めて会った瞬間(とき) 今も覚えてるの
月灯りに揺らめいてた 悲しげなその横顔
切なさを抱えたまま
瞳 心 を濡らして
大きな背中抱きしめ 呟いた 私がいるよ
そっと包み込んだ両手は あなたの為にある
何にも言わないで ただこうして
すべてを失くしたって 後悔などしない
本気で思ってた
あんなにも誰かを 2度と愛せない
ずっと離れないと誓って
髪を撫でてくれた なのになぜ? となりに あなたはいない
抱きしめた ぬくもりは まだこの手の中に
忘れない
幾つの季節を重ねても あなた想ってる
|