Zombi

Egy fiú és egy lány ment az úton, a temető mellett. Késő éjszaka volt, leszállt a köd. Egyikük sem akart a temető felé menni, de bizonyos körülmények miatt nem maradt más választásuk, mint arra átvágni. Gyors léptekkel haladtak, szorosan fogva egymás kezét.
- Teljesen olyan, mint egy Michael Jackson videóban! – szólalt meg a lány.
- Aha, mindjárt a sírkövek is megmozdulnak – felelte a fiú.
Ebben a pillanatban valahonnét éles, súlyos csikorgás ütötte meg a fülüket. Erre mindketten megtorpantak és összenéztek. A fiú elnevette magát.
- Nyugodj meg, aggodalomra semmi ok! Csak egy ág reccsent. Biztos a szél…
A szél azonban nem fújt. A lány visszafojtott lélegzettel körbenézett. Szörnyen kellemetlen érzés fogta el, rossz előérzete támadt.
Zombik.
Semmit sem látott azonban. Semmi sem utalt rá, hogy a halottak feltámadtak volna, így hát a pár tovább indult. A fiú vonásai furcsán megkeményedtek, és hirtelen így szólt:
- Miért jársz ilyen rondán?
- Hogy én? – kérdezett vissza a lány meglepve. – Tényleg rondán járok?
- Szörnyen.
- Tényleg?
- Ó lábad van.
A lány beharapta az alsó ajkát. Hajlamos volt így járni, valóban, még a cipőjét is félretaposta. S bár gonoszság volt erre ilyen nyíltan rávilágítani, a lány mégsem mondott semmit. Szerette a fiút és a fiú is szerette őt. Azt tervezték, hogy összeházasodnak, ezért nem akart értelmetlen vitába szállni vele. Lehet, hogy tényleg van egy kis ó lába, na és akkor mi van?
- Most először járok együtt egy ilyen lánnyal.
- Tényleg? – kérdezte kényszeredett mosollyal az arcán. Talán a barátja be van rúgva? Nem, ma egy csepp alkoholt sem ivott.
- Van a füledben három anyajegy – szólt újra a fiú.
- Igazán? – érdeklődött a lány. – Melyikben?
- A jobban. A jobb füled belsején van három darab anyajegy. Elég közönségesek.
- Nem szereted az anyajegyeket?
- A közönségeseket nem. Van egyáltalán olyan ember, aki szereti őket?
A lány egyre erősebben harapott az ajkába.
- Meg néha izzadtságszagod van – mondta tovább a fiú. – Már régóta zavar. Biztos nem járok veled, ha nyáron találkozunk először.
A lány felsóhajtott és elengedte a barátja kezét.
- Na, álljon meg a menet! Miket hordasz itt össze? Nagyon durva vagy! Eddig egy szóval sem említettél semmi ilyesmit…
- Még a blúzod gallérja is koszos, amit ma viselsz. Miért vagy ilyen slampos? Miért nem tudsz semmit rendesen csinálni?
A lány nem szólt egy szót sem, dühösen hallgatott.
- Figyelj, mondanék neked néhány dolgot… Ó-láb, testszag, koszos gallér, anyajegyek a füledben; és ez még nem minden. Miért hordasz ilyen fülbevalót? Nem illik hozzád. A prostik hordanak ilyet, nem? Á, habár a prostiké jobb minőségű. Ha már ilyen holmikat hordasz, ennyi erővel egy orrkarikát is rakhatnál az orrodba. Illene a tokádhoz. Ja, anyádra emlékeztet. Az anyád egy igazi disznó. Úgy röfög, mint egy disznó. Mint te, húsz év múlva. Falánkságban anya és lánya teljesen egyformák. Disznók. Elég mohón zabáltok… Az apád is szörnyű. Nem igazán tud kandzsival írni, mi? Múltkor, amikor levelet írt a családomnak, mindenki kinevette. A betűket sem igazán ismeri. Az általános iskolát sem végezte el az öreg, igaz? Micsoda család! Kultúrbarbárok. Jó lenne az ilyenekre olajat önteni és felgyújtani. Sisteregve égne a zsír, az tuti.
- Mondd csak, miért veszel feleségül, ha ennyire nem tetszem neked?
A fiú rá sem hederített.
- Disznó – mondta. – Aztán ott lent, a lábad között... Na ott aztán komoly gondok vannak. Én már beletörődtem. Olyan, mint valami megnyúlt, olcsó gumi. Belehalnék, ha nő létemre ilyen holmikat hordanék; biztosan belehalnék a szégyenbe. Bármilyen halál jó lenne, csak gyorsan haljak meg, mert így élni szégyen.
A lány döbbenten állt.
- Hogy merészelsz…!
Abban a pillanatban a fiú hirtelen a fejéhez kapott. Arca eltorzult a fájdalomtól, összegörnyedt. Véresre vakarta a halántékát.
- Ez fáj! – kiáltotta. – Mindjárt szétreped a fejem! Elviselhetetlen! Nagyon fáj!
- Jól vagy? – kérdezte a lány.
- Nem, nem vagyok! Ez elviselhetetlen! Mintha le akarna égni a bőröm!
A lány megérintette a barátja arcát. A fiú bőre forró volt, szinte lángolt. Finoman megdörzsölte, ekkor azonban a bőr vékony rétege, mintha hámlana, levált, és előtűnt a vörös, nyálkás hús. A lány elakadt lélegzettel hátrahőkölt. A fiú felállt, felnevetett végül. A saját kezével, egy gyors mozdulattal lefejtette az arcáról a bőrt. A szemgolyói kifolytak a szemüregből. Csak két, sötét lyuk jelezte az orra helyét. Az ajka eltűnt, kilátszottak csupasz fogai. Vérfagyasztó volt a nevetése.
- Azért jöttem össze veled, hogy felzabáljam a disznószerű húsod. Ezen kívül lenne bármi értelme annak, hogy veled járjak? Még ennyit sem vagy képes felfogni. Hülye vagy? Hülye vagy? Hülye vagy? Hehehe!
Majd a csupasz húsdarab üldözni kezdte a lányt, aki csak futott és futott, de nem tudta lerázni a mögötte loholó húscsomót. A temető végén nyálkás kezével megragadta a lány blúzának gallérját. A lány teli torokból felsikított.

A fiú a karjában tartotta a barátnőjét. A lánynak kiszáradt a torka.
- Mi történt? Rémálmod volt? – pillantott rá mosolyogva a fiú. A lány felült és körbenézett. Mindketten egy tóparti hotelszoba ágyában feküdtek.
- Kiabáltam? – ingatta a fejét a lány.
- Az nem kifejezés – nevetett a fiú. – Baromi hangosan sikítoztál, valószínűleg az egész hotelben hallották. A végén még azt hiszik, gyilkosság történt.
A lány bocsánatot kért.
- Ugyan, rá se ránts! – felelte a fiú. – Rosszat álmodtál?
- El sem tudnád képzelni, mennyire…
- Elmeséled?
- Nem szeretném.
- Ugyan, jobb, ha elmondod! El fog múlni ez a rossz érzés, ha beszélsz róla valakinek.
- Jó, de most nem akarok róla beszélni!
Egy darabig mindketten hallgattak. A lány a barátja meztelen mellkasához bújt. A távolban békák brekegése hallatszott. A fiú szíve lassan és megnyugtatóan vert.
A lánynak hirtelen eszébe jutott valami.
- Figyu. Kérdezhetnék valamit?
- Mi az?
- Van esetleg anyajegy a fülemben?
- Anyajegy? – kérdezett vissza a fiú. – Talán arra a három darab közönséges anyajegyre gondolsz a jobb füledben?
A lány lehunyta a szemét. S ez volt még csak a kezdet…
 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2015.01.15. 01:45 Eliffe Ide már írni akartam, csak sose jutottam el odáig xD szóval... ez a sztori... morbid xD de attól még tetszik. Nem lennék szegény lány helyében azért... ... .... :D