Két kritikus ponton rezgett a léc: történet és karakterek. Kezdjük ott, hogy mindent hajlandó vagyok elolvasni, csak rettentően kritikus vagyok. Egy történet az én ízlésemhez mérten legyen vagy reális, vagy fantasy. Az, hogy az álmaikban ilyen szabadul mozoghatnak a karakterek, és démonok repkednek, meg valóra vált kívánságok, ez valahol a két világ között van, az ilyet pedig nem szoktam szeretni. Nos, itt szerettem. A végén már vártam, hogy a szereplők újra álmodjanak, mert olyan jó volt ott lenni velük! :) Szóval, magamat is megleptem, de Kerstin Giernek sikerült megbarátkoztatnia velem valamit, ami a való világ és a fantasy között lebeg félúton. Le a kalappal!
A másik necces pontot a karakterek jelentették: kamaszok. Ráadásul Liz…. izé, Liv csak tizenöt éves! Már előre fogtam a fejem, mert nem igazán jövök ki jól a hasonló korú főhősökkel. Na már most Liv talpraesett, humoros és emberi, a négy srác egymástól elkülöníthető és bugyiolvasztó, végre egy nem túl jó anya karakter, akit ennek ellenére mégis bírok, és érettek, de viccesek, van akció, és nem idegesítenek… Kerstin Gier visszaadta a hitem a tinédzser karakterek iránt. Le a kalappal!
Már csak az összhatás marad hátra, amely minden zsenialitása és az írónő lebilincselő stílusa ellenére is fél pont levonást érdemel. A mellékszereplők kevésbé árnyaltak, például Emily és Anabel számomra teljesen egyforma volt, bármelyikükből lehetett volna főgonosz a végén. A történet lezárása pedig összekavart kicsit. Talán csak nem olvastam elég figyelmesen, de amikor letettem a könyvet, nem voltam benne biztos, hogy akkor most mi volt kamu? Mi nem? Mi van a démonnal? A szűz-dologgal? Egy kicsit megkavarodtam, de remélem, hogy a második részben minden tisztázódni fog. Ami pedig a cselekményt illeti: neeem volt rossz, de miért Anabel? Nyilván Gier csavarnak szánta, hogy hoppá, nem Arthur a gonosz, hanem a barátnője, de számomra ez túl gyenge volt. Szerintem elég érdekes, izgalmas és eredeti csavar volt, hogy Arthur begolyózik és meg akarja ölni álmában a barátnőjét. Izgalmasabb lett volna őt visszatéríteni a helyes útra (akár még ha ki is derül, hogy javarészt a barátnő erőlteti a dolgot), minthogy hirtelen minden Liv körül forogjon, ráadásul a való életben! Anabel simán megölt volna valakit a való életben! Ez a fordulat átbillentette az amúgy szépen kiegyensúlyozott mérleget és a történet sokat vesztett számomra az életszagúságból. Kicsit bánom, hogy Arthur jó fiú maradt, de izgatottan gondolok arra, hogy ezúttal újra szingli…

Összességében fantasztikus könyv egy fantasztikus írótól. Ó, ide már a második résszel!
Ja, és Henry meg Grayson erős harcot vívnak egymással „az utóbbi idők kedvenc fiú karaktere” címért.