Aiszóposz falvának virágzása

Az ősz utolsó napján, amikor a hangyák szorgosan készülődtek a téli éhínségre, a hegedűjén játszó tücsök elment hozzájuk és így szólt:
- Nem osztanátok meg velem is az élelmet?
Hangya apó fogadta őt.
- No és miért nem gyűjtöttél magadnak a nyár folyamán?
- Én művész volnék! Az időmet fenséges zenéléssel töltöttem. Az élelemgyűjtéshez hasonlatos dolgokra már nem maradt szabadidőm.
- Micsoda lustaság! Hmph, még hogy művészet? Hát énekelj tovább kedvedre a hótenger tetején! – szólt barátságtalanul Hangya apó. A tücsöknek azonban ez nem szegte kedvét.
- Ha nem, hát nem, nincs mit tenni. Akkor talán máshova kéne mennem…
Egy fiatal hangya sietve megállította az indulni készülő tücsköt, és így szólt:
- Ké-kérlek, várj! – Azzal Hangya apóhoz fordult és győzködni kezdte. – Hangya apó, kérlek, gondold át! Népünk hosszú nemzedékek óta szeret dolgozni, ezáltal az odúnk már telis tele van étellel. Minden évben bővül a készletünk, folyamatosan tartalékokat halmozunk fel, így elértük az raktár korlátait. Korábban is, amikor bővítenünk kellett a tartalékaink miatt az odút, beomlott a fal, a mögötte tárolt élelem pedig hirtelen bezúdult és vagy három-négy társunkat összezúzta. Ha nem engedjük be Tücsök urat, hogy egyen egy keveset az élelmünkből, már arra sem marad elég helyünk, hogy itt éljünk.
Így vált hát a tücsök vendéggé a hangyák odújában. Az a tél a hangyák számára szórakozással telt. Mintha beszereztek volna egy zenegépet. Akármilyen dalt kértek is tőle, bármit elhegedült.
A tücsök éles ésszel volt megáldva, nem hiába volt művész. Felfedezte, hogy a hangyák odújában a hátsó raktár régi készletei erjedni kezdtek és alkohol lett belőlük. Így szólt a hangyákhoz:
- Kedves barátaim, ezt nem hagyhatjuk csak úgy itt!
Ahogy a hangyák félénken belenyaltak az alkoholba, jó érzés kerítette hatalmába őket és rákaptak az ízére. A tánc is magától értetődő, ha az alkohol és a zene már adott. Az állandó munkánál ez aztán sokkal érdekesebb! A téli éhínség elleni élelemgyűjtés közepette a hangyák hagyományos szellemisége teljesen megsemmisült. A következő tavasztól kezdve már nem akartak dolgozni, csak együtt táncoltak a tücsök hegedűjére. Egyedül Hangya apó sopánkodott.
- Micsoda dolog ez! Micsoda züllés! Hogy mindenki így megváltozzon...
S hogy a fiatal hangyákat érvekkel meg tudja győzni, kiszámolta, mennyi ételük marad addig, míg a készletük végére nem érnek. Ez azonban ilyen hatalmas mennyiségnél veszett próbálkozás volt! Még ha a következő évtizedeket végig is táncolják, úgy néz ki, akkor sem fog kiürülni a készlet.
- Azt kell mondjam, a világ igen csak megváltozott. Én már semmit sem értek… - motyogta a meggyőződése és a valóság ellentmondásától fásultan. Azért, hogy bánatát elfelejtse, Hangya apó ivott az alkoholból, és a fiatal hangyák forgatagába bekapcsolódva táncolni kezdett.
A történet tanulsága: A virágzás következtében bármennyire is változik meg a világ, vajon szabad-e klasszikus műveket ebben a formában újraírni?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés