Elvesztett idők emlékei

Suunen tatte mo kage wa kienai  
kanjou bakari ga tsunotteiku
Uzukumatte hitori egaiteita

Hiába telt el számtalan év, az árnyékod mégsem tűnik.
Csupán az érzéseim váltak erősebbé.
Egyedül kuporgok itt, egy képet festve.

Enten chokka sakamichi no ue  
nijinda bokura ga aruiteita
Natsu no ondo ga me ni nokotteita

A perzselő Nap alatt, az emelkedő tetején
Elmosódott kettőnk sétáló alakja.
Szemem megőrizte a nyári forróságot.

"Kamawanai de yo," "Dokka e itte kure" kimi no te o haratta
"Ikanai yo" nante itte kimi wa boku no te o tsukanda
"Urusai na" boku wa chotto no saki o furikaezu ni aruita
"Hontou no kokoro wa?"

"Nem érdekel, csak hagyj már békén!" – félresöpörtem a kezed.
"Nem megyek el!" – kiáltottad, megragadva a kezem.
"Az agyamra mész!" – Előre sétáltam anélkül, hogy visszanéztem volna.
"Tényleg így érzel?"

"Soumei" nanka ja mae wa mukenai  
riyuu ga nai kara kusatteiku
Makimodotte kurereba ii no ni na

Hiába vagyok bölcs, képtelen vagyok előre nézni.
Nincs rá okom, így a lelkem rothadásnak indult.
Pedig milyen jó is lenne, ha visszaforgathatnám az időt!

Nannen tatte mo boku wa shinanai  
kibouron bakari o tonaeteiru
Touzen kyou mo kimi wa inai no ni sa

Hiába telnek az évek, még mindig életben vagyok.
Egyre csak reménnyel telt szavakat kántálok,
Pedig egyértelmű, hogy ma sem vagy velem

"Kamawanai, shine yo, shine yo" tte 
tekubi o nigitte, tada norotte
Nani mo dekinai de tada, 
nou nou to jinsei o musabotta

Egyszerűen el vagyok átkozva!
"Nem érdekel, hadd haljak már meg végre!" – markolom meg a csuklóm.
Csak gondatlanul habzsolom az életet
anélkül, hogy bármire képes lennék.

"Natsu ga yume o miseru no nara, 
kimi o tsuresaru mae e" nante
Terekakushishita hibi ga  
kuuki o terashite nouri o kogashiteiku

"Ha a nyár megmutatja az álmainkat,
akkor menjünk vissza abba az időbe, mielőtt te eltűntél!"
A napok, melyeken előled rejtegettem a zavaromat,
a levegőben szikráznak és lángra lobbantják az elmém.

Juuhassai ni natta shounen  
mata dokoka de matteitanda
Kageboushi nijimu sugata o omoidashite
Entenka ni sunda koutei  
waratteita kimi ga kyou mo
"Asobou yo" tte itte yura yura yureta

A fiú, aki tizennyolc éves lett,
Megint rá vár valahol.
Még emlékszik az elmosódott sziluettjére.
Az üres iskolaudvaron, a perzselő Nap alatt,
Ahogy ma is nevetve, előre-hátra billegve
játékra hívsz

"Shinpai desu" to bukiyou na kao  
rinjin nanka ni wa wakannai sa
Kanashisou na furi o shinaidekure

"Aggódom érted" – szólt feszengő arccal.
Egy egyszerű szomszéd ezt nem értheti, szóval
Tégy egy szívességet és ne csinálj úgy, mintha szomorú lennél!

Mourou, kyou mo fushizen de iyou 
kinou no PEESU o mamotte iyou
Kimi no ondo o wasurenai you ni

Sűrű homály; éljünk ma is természetellenesen,
Éljünk tovább, megőrizve a tegnap tempóját!
Így nem fogom elfelejteni a melegséged.

Kanawanai yume o negau no nara isso
Kasureta kako o daite
Samenai yume o miyou
Touzen no youni toji komotte

Inkább beteljesületlen álmot kívánok.
Magamhoz ölelem a tovatűnt múltat,
És elmerülök egy álomban, melyből sosem ébredek fel.
Nyilvánvalóan elzártam magam a külvilágtól.

"Sore jaa, asu mo mienai mama desu yo?"
Sorenara sore de ii sa

"Vagyis ügyet sem vetsz a holnapra?"
Nekem aztán így is jó!

Tsumaranai hibi o korosu youni te o some
"Hitori" o erabu kara

Bemocskolom a kezem, elpusztítván unalmas napjaimat.
Az egyedüllétet választom.

Juuhassai kusatta shounen  
mata kyou mo inottetanda
Iromeita kimi no egao ni shigamitsuite

A romlott, tizennyolc éves fiú
Ma ismét imáért fohászkodik,
Míg kétségbeesetten kapaszkodik
Színektől ragyogó, mosolygó arcod emlékébe.

Entenka ni "Douka isso tsuretette kure yo" nante
Tsubuyaite iki o shizuka ni tometa

"Könyörgöm, valaki vigyen el innét!" – mormogtam a perzselő Nap alatt,
és a légzésem csendben leállt.

Modoranai ano hi ga itakute
"Dare mo furenaide"

Bár még mindig fáj annak a többé vissza nem térő napnak az emléke,
"Egy ujjal se érj senkihez!"

"Kikoeteimasuka" to koe ga kieta
Riyuu mo nandaka wakatteita
Natsu no ondo ni te o nobashiteita

"Hallasz engem?" – a hang szertefoszlott.
Valahogy megértettem, mi ennek az oka.
Kinyújtottam a kezem a nyári forróság felé.

Entenka, negatta shounen 
"Ano koro" ni tatteitanda
Natsumeku kimi no egao wa 
kawaranakute

A perzselő Nap alatt imádkozó fiú
Ott állt "azokban a napokban".
Nyárias mosolyod
Semmit sem változott.

"Shinjatta. Gomen ne" nante
"'Sayounara shiyou ka" nante
Sabishii koto iwanaide  
ikanai de!

"Meghaltam. Ne haragudj"
"Ideje elbúcsúzni?"
Ne mondj ilyen magányos dolgokat!
Ne menj el!

Kageboushi ga sonna boku o mitsumeteitanda

Szemben álltam az akkori énem sziluettjével.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés