A cselekmény

"Kerstin Gier könyve tipikus „női regény”, melyben sikeresen ötvöz egy kényes tabu témát egy napjainkban játszódó történettel. Mindezt szarkasztikus, jó humorral tálalva, miközben olyan örök témák, mint család, barátság, házasság és hűség is terítékre kerülnek. Megéri élni! Vegyük bátran kezünkbe a sorsunkat! Vállaljuk fel az életünket és ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni… – üzeni olvasóinak. Pedig főhőse, Gerri úgy érzi, hogy az élete vakvágányra került. Teljesen kilátástalannak látja a jövőjét, hiszen még mindig szingli, váratlanul elveszítette az állását is, és senkire sem számíthat. Kétségbeesésében úgy dönt, hogy véget vet az életének, de elhatározza, hogy előbb búcsúlevelet küld a rokonainak, barátainak, ismerőseinek és végre szembesíti őket az „igazsággal”, azaz fellebbenti a fátylat a képmutató viselkedésükről. Egy váratlan esemény következtében az alapos előkészítés és tervezés ellenére Gerri terve azonban meghiúsul, és ekkor elszabadul a pokol, hiszen a levelei már eljutottak a címzettekhez. Viszont ez a véletlen vagy netán karmikus esemény új, izgalmas fordulatot hoz Gerri életébe." forrás: Moly.hu

Saját vélemény

Haha! Hát ez fantasztikus volt! Az elejétől a végéig lekötött, lebilincselt, képtelen voltam letenni. :D Egyedül a vége az, ami ront az értékéből, de a könyv többi része akkora hatással volt rám, hogy én még ezt is elnézem az írónak. Egyébként a stílusa fantasztikus volt, jól felépített, kellően fordulatos, és főként borzasztóan vicces. Többször hangosan felnevettem. Csak most fejeztem be, de kedvem lenne máris újra elolvasni :)
A főhősnőnk családja, környezete borzasztóan irritált, pont ezért sajnáltam, hogy a vége lezáratlan lett. Olyan hirtelen ért véget, lapoztam volna tovább, de elfogytak az oldalak… Mintha lemaradt volna a nyomdában. A tetőpontnál ért véget, lemaradt a megoldás, ami hiányérzetet és némi csalódottságot hagyott bennem. A főhősnőnk például nem olvasott be mindenkinek, Lulu sem rendezte a konfliktust Patrickkal, Ole is lógva maradt… Elbírt volna némi levezetést, gondos szálelvarrást, de mint említettem, egy ilyen remek kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató könyvnek még ezt is elnézem.
Azért ha alszik rá egyet az ember és kimegy az endorfin, látni vél apróbb hibákat. Ez a könyv szórakoztatni akar; az a célja, hogy kirántson a hétköznapokból, a letargiából és megnevettessen. Még ha komoly témát is feszeget, egyszerűen nem foglalkozik vele, mert azt akarja, hogy te se tedd, hogy te is tanulj meg nevetni a rossz dolgokon és ne vegyél mindent olyan véresen komolyan magadra. A humor az egyik leggyilkosabb fegyver a rossz dolgok ellen, ezzel teljes mértékben egyet értek :) Viszont mennyivel fantasztikusabb könyv lehetett volna, ha legalább a végén egy kicsit komolyabban veszi magát! Ha Gerri leül beszélni az új barátjával a depressziójáról, az öngyilkossági kísérletéről, a problémáiról, vagy ha odaáll az anyja elé és lelkiznek egy sort. Ha szembesíti az összes embert, akinek levelet küldött, a levél tartalmával, kiáll mellette és feltárja a sebeit. De hát ez a könyv nem erről szól, az írónőnek nem volt célja világmegváltó dolgokról papolni; egyszerűen csak tanít minket a maga módján, és ezt a leckét én abszolút megvettem tőle.

Mások mondták

Ha érdekel mások véleménye a könyvről, nézz fel ide: Moly

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés