Régebben elég komolyan gondoltam az írást, a maga komolytalan értelmében. Hogy is mondjam? Az írás számomra sosem volt fontos. Biztosan lehetett volna, ha komolyan veszem, de képtelen voltam. Sosem törekedtem rá, hogy csiszoljam a stílusomat, hogy sok olvasóhoz eljuttassam a művem, vagy hogy egyszer kiadják, amit írtam. Ha ihletet kaptam, először mindig a regény vége, a csattanó és a tanulság született meg a fejemben; hogy mit akarok kihozni a műből, hogyan fog végigívelni a történet és mire tanítja meg az olvasót. Mindig is arra vágytam, hogy ezt a csattanót, ezt a tanulságot kifejthessem, ezáltal szórakoztatva az embereket; a megvalósításig azonban sosem jutottam el. Egyetlen regényemet sem fejeztem be, mert amikor elindultam az úton, eltévedtem, vagy csak elfogyott az ihletem, a motivációm. A pontban álltam és láttam B-t, de hogy hogyan jutok el odáig, arról fogalmam sem volt. Ez nem törte meg azonban a kreativitásomat, mivel sosem voltak komoly céljaim az írással. A magam és mások szórakoztatására tettem, és mindig örültem, ha pozitív visszajelzéseket kaptam.

Az elmúlt évben minden kreativitásomat a szerepjátékba öltem, nem nagyon gondoltam arra, hogy "de jó lenne megint elkezdeni egy regényt, amit úgysem fejezek be". Elkezdtem ismerkedni a one shot műfajjal, amit igazából a mangákból emeltem át: avagy egy szuszra megírni egy olyan hosszú novellát, amilyet csak tudok úgy, hogy az kerek legyen, mégse nyúljon át több fejezetbe. Úgy éreztem, hogy igen, ez az én műfajom! Mostanság azonban újból felmerült bennem, milyen jó lenne egy regényt írni, fejezetről fejezetre felépíteni....

Mivel nincs komolyabb célom az írással, minden ihletfoszlányomnak adok egy lehetőséget. Jegyzettömböt nyitok a gépen, elkezdem alkotni, tervezni, még ha tudom, hogy semmi sem lesz belőle. Engem ez valahogy boldoggá, elégedetté tesz. Általában, ha egy új regényen dolgozom, mindig visszaolvasom a régi kezdeményeket. Most azonban nincs nálam a gépem, csak egy lecsupaszított laptop, amit kihoztam Japánba, és ezen nincsenek rajta a régi történeteim. Nem voltam elég előrelátó... nagyon-nagyon hiányzik, hogy elvesszek picit a régi ötletekben, gondolatokban. Arthur király örököse, vagy a thrillionra épülő, számtalan elfes ötletem, a fantasy-k, az animés sztorik... Hiányzik a kincsesládám, és úgy érzem, ez falként magasodik elém az írásban. Képtelen vagyok leülni ötletelni, meg van kötve a kezem... Borzasztó érzés.

Remélem, ebből a válságból van kiút.