Pontosan miről is szól ez a könyv? Valakit ott hagynak a Marson, mert azt hiszik, hogy halott, de kiderül, hogy mégsem, ezért visszamennek érte, felszedik és hazaviszik. Pont.
Élveztem minden egyes betűjét, mert sík vagyok fizikából, kémiából, botanikából, és rettegtem tőle, hogy ez a könyv tele lesz unalmas leírásokkal… és NEM. Sík vagyok fizikából, kémiából, botanikából, de élveztem az összes leíró részt, mert Mark akkora arc és úgy adja elő magát, hogy egy élmény volt a feljegyzéseit olvasni. Kicsit sajnáltam is, hogy vége.
Másfelől viszont nem tudtam meg, miről szól ez a könyv. Az egyetlen felépített (és jól felépített) karakter a főhős, Mark. A többieknek nincs jelleme, annyi az új karakter, hogy szinte alig tudhatunk meg róluk valamit. Ugrálunk karakterről karakterre, akik cselekednek, beszélnek, éreznek, de egyszerűen semmi nem jön át belőlük – és ha a jellemét nem nézzük, akkor Markból sem. Alig tudunk meg valamit az életéről, a családjáról; nem várja haza barátnő, nincsenek céljai, tervei a jövőre nézve, azt sem tudjuk meg, honnan jött és hogyan került az űrbe. Ha egy elszúrt expedíciót követően a Marson ragadnék, akkor ez a könyv egy fantasztikus túlélési kalauz, de egyszerűen nem mesél el semmi mást. Két ponton érintett meg egyedül amikor Mark elsírja magát, meg amikor szóba kerül, hogy ha nem sikerül megszerezniük az ellátmányt, akkor a csajon kívül mindenki megöli magát a fedélzeten, a csaj pedig megeheti a többieket, hogy kitartson hazáig. Az igazán megrázó pont volt. Izgultam a könyvön, de a mélyebb érzelmek elmaradtak. A tanulság, azon túl, hogy sosem szabad feladnunk és néha kockáztatnunk kell a sikerért, szintén elmaradt.
Azzal a gondolattal tettem le a könyvet, hogy ez tök jó volt, szép és izgalmas, de mi értelme volt elolvasnom?
A választ még most is keresem.