Ködszerű, tavaszi szitálás volt. A lány először a fiú esernyőjét pillantotta meg, amikor kiszaladt az üzlet elé.
- Nahát, esik?
A fiú nem az eső miatt nyitotta ki az esernyőjét, sokkal inkább, hogy elrejtse zavarát, ahogy elhaladt a bolt előtt. Nem szólt semmit, csak a lány fölé tartotta az esernyőjét, aki félig behúzódott alá. Mialatt áztak, a fiúnak nem volt mersze beinvitálni az esernyő alá lányt, sem közelebb húzódni hozzá. A lány, habár menekült volna az esernyő alól, ugyanakkor szerette volna ő maga is megfogni a nyelét.
Bementek a fényképészhez. A fiú édesapját, aki kormányzati tisztviselő volt, messzire áthelyezték, ez volt tehát a búcsúfénykép.
- Kérlek, gyertek ide ti ketten! Üljetek egymás mellé.
A fényképész a padra mutatott, de a fiú képtelen volt a lány mellé ülni. Inkább mögé állt; mivel szeretett volna valahol a lányhoz érni, megfogta a szék támláját és a lány kimonó kabátjához érintette az ujját. Most először ért hozzá a lányhoz, az ujján keresztül érezte a teste melegét. Ez az érzés olyan melegséggel töltötte el, mintha a lány meztelen testét ölelné. Egész életében, valahányszor e fényképre pillant majd, érezni fogja a lány testének melegét.
- Csináljunk még egy félalakos képet úgy, hogy egymás mellett ültök!
A fiú csak bólintott és odasúgta a lánynak:
- A hajad?
A lány pirulva, vidáman csillogó szemmel felpillantott a fiúra, majd gyermeki ártatlansággal kiszaladt a mosdóba. Arra sem volt ideje, hogy megigazítsa a haját, amikor a fiú elhaladt a bolt előtt. Egész idő alatt zavarban volt, mivel a haja olyan kócos volt, mintha épp akkor vette volna le az úszósapkáját. Olyan lány volt, aki szégyellte egy fiú előtt igazgatni a haját; a fiú pedig azt gondolta, ha szólna, hogy igazítsa meg, csak még jobban zavarba hozná a lányt. A mosdóba igyekvő lány jókedve átragadt a fiúra is. A nagy vidámság után úgy ültek le egymás mellé, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Amikor a fiú ki akart menni a fényképésztől, nem találta az esernyőjét. Egyszer csak azt látta, hogy a lány, aki még előtte elhagyta a boltot, odakint álldogál vele. A lány akkor vette csak észre, hogy magával vitte a fiú esernyőjét, amikor először rápillantott. Meglepődött. Ezzel önkéntelenül azt fejezte ki, hogy összetartoznak?
A fiúnak nem volt szíve visszakérni az esernyőt és a lány sem volt képes átadni azt a fiúnak. Hirtelen felnőttek; már nem úgy mentek haza, mint mikor a fényképészhez jöttek, hanem házaspárként. Az esernyőről csak ennyit…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2015.01.15. 01:44 Eliffe Ez nagyon aranyos történet! *-*