Négy évvel ezelőtt történt, amikor Romanesque című regényemet írva egy egész nyarat Izu megyében, egy Misima nevezetű kikötővárosban töltöttem, egy ismerősöm házának felső emeletén. Egyik éjjel megsérültem, mikor részegen kerékpároztam a városban. Felszakadt a bőr a jobb lábamon, a bokacsontom felett. Bár a seb nem volt mély, az elfogyasztott alkohol miatt mégis erősen vérzett, így azonnal orvoshoz rohantam vele. Egy harminckét éves, nagydarab, kövér férfi volt a város orvosa, aki pont úgy nézett ki, mint Szaigó Takamori, a híres szamuráj. Szörnyen részeg volt. Jót derültem, amikor megjelent az orvosi rendelőben ugyanúgy tántorogva, mint én. A kezelés alatt halkan vihogni kezdtem. Az orvos is elkuncogta magát, végül nem bírtuk tovább, kitört belőlünk a nevetés.
Attól az éjszakától kezdve jó barátok lettünk. A doktor úr jobban kedvelte az irodalomnál a filozófiát. Engem is érdekelt a téma, így igazán élénk beszélgetéseket folytattunk. Az ő világnézete talán primitív dualizmusként írható le a leginkább, és elég érthetően fejezi ki magát: a világot a zendama és az akudama, vagyis a jó és a rossz harcaként látja. Ahogy hallgattam a nézeteit a jó és a rossz fogalmáról, miközben a szívem mélyéről hinni akartam az egyetlen Isten „szeretetében”, szorongó mellkasomban egyszerre felfrissülést éreztem. Hogy teóriáját egy példán keresztül szemléltesse, azt mondta, hogy amikor vendégül látott kora esti látogatásom alkalmával, ő maga jó ember volt, mert rögtön ráparancsolt a feleségére, hogy töltsön sört, míg a felesége, aki mosolyogva felvetette, hogy sörözés helyett inkább kártyázzunk, ilyen értelemben rossz volt – s én ezzel készségesen egyetértettem. A doktor úr felesége apró és egyszerű kinézetű, de becsületes és kifinomult nő volt. Bár nem születtek gyermekei, de az öccse velük élt az emeleten. Fegyelmezett fiú volt, aki egy kereskedelmi iskolába járt Numazuba, Misimától délnyugatra.
Ötféle újságra voltak előfizetve, így szinte minden reggel a sétám közben beugrottam hozzájuk olvasni egy fél órára-órára. A hátsó ajtón át jöttem, helyet foglaltam a tatami-szoba tornácán, és a doktor úr felesége által hozott, hideg árpateát kortyolgatva olvasgattam, fél kézzel szorosan fogva a szél által zörgetett újság lapjait. A tornáctól alig háromlépésnyit távolodva, a zöld mezőn lustán csordogált egy bőséges patak, ami mentén egy keskeny út húzódott.
- Jó reggelt kívánok!
Mint minden reggel, a tejes fiú most is szokás szerint odaköszönt nekem, ahogy elhaladt azon az úton a kerékpárján. Ekkortájt érkezett egy fiatal nő; némi gyógyszerért jött. Üdítő jelenség volt: könnyű, nyári ruhát viselt fapapuccsal. Gyakran kihallatszott az orvosi rendelőből a nevetésük – időnként előfordult, hogy a doktor úr kikísérte ezt a nőt az előtérig, és hangosan megdorgálta: „Asszonyom, még egy kicsit legyen türelemmel!"
Egy nap a doktor úr felesége elmesélte ennek az okát. A nő egy olyan általános iskolai tanár neje, akinek három évvel ezelőtt gond volt a tüdejével, de mostanáig szépen javult az állapota. A doktor úr igyekezett megértetni a fiatalasszonnyal, hogy szigorúan tilos aktív nemi életet élniük. A nő betartotta az utasítást. Olykor-olykor mégis előfordult, hogy némi kibúvó reményében felkereste őt. A doktor úr ellenben minden alkalommal megkeményítette a szívét.
- Asszonyom, még egy kicsit legyen türelemmel!
Ezek a dorgáló szavak mögöttes tartalommal bírtak.
Valami gyönyörű dolgot láttam augusztus végén!
- Ó, milyen üdítő látvány! – suttogta a doktor úr felesége, aki maga mellé húzott lábakkal üldögélt mellettem egy reggel, amikor épp újságot olvastam a tornácon.
Hirtelen felkaptam a fejem, és közvetlenül a szemünk előtti kis ösvényen egy könnyű, nyári ruhát viselő, üdítő jelenséget pillantottam meg, aki nagy léptekkel haladt, mintha szárnyak nélkül repülne. Derűsen pörgette a fehér napernyőjét.
- Ma reggel végre feloldották a fogadalma alól – tette hozzá halkan a feleség.
„Három év” – semmiségnek hangzik, mégis… Elöntöttek az érzelmek. A tovatűnő évek egyre csak megszépítik emlékeimben annak a nőnek az alakját. Talán a doktor úr felesége szólt pár jó szót az érdekében...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés