...zsebiMao világa...
Kincsesládám

 
Kritikadoboz

A szerkesztő: zsebiMao
Kérlek, ne hirdess!

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít." Örkény István

 
zsebiMao.Gp


zsebiRaion,
az oldal őrző-védője

ZsebiRaion vigyáz az oldalon a rendre és békére. Bárkinek bármi problémája van, hozzá tessék fordulni - ő itt a panaszkönyv.
Megalkotta: Lorie

 
Ti mondtátok
Friss hozzászólások
 
Ti vagytok
Indulás: 2006-11-15
 

CSS Codes

 

Nyitólap - üdvözöllek az oldalamon!

Sunny Side Up

2016.05.28. 08:00, zsebiMao

Sziasztok!

Kira kihívott egy érdekesnek tűnő kihívásra. Már a napokban összeállítottam a listámat, de túl lusta voltam eddig összevetni a kérdésekkel, most azonban hozom is őket szép sorjában. Kivételesen kattintsatok a Bővebben gombra! Túl hosszú lenne, ha ide dobnám ki.

A kihívás nagyon egyszerű: fogd a dalaidat telefonon vagy számítógépen, állítsd be véletlenszerű lejátszásra az összeset és indítsd el! Egy dal egy kérdés, a következő dal a következő kérdésre adja meg a választ. 27 dalcímet kell felírnod. Átugorni-léptetni egy-egy dalt nem ér! Bízd a véletlenre! :)

Köszönöm a kihívást, Kira! Nagyon örülök, hogy engem taggeltél! :) Nem hittem volna, hogy ilyen jó válaszok jönnek ki, de nagyon vicces lett.

Lorie, vállalod? Tudom, hogy javarészt csak vocaloid meg Witcher dalaid lesznek, de nézd meg a listámat, én sem panaszkodhatok... :D

Sokféle embertípust nem szeretek

2016.05.06. 11:07, zsebiMao
szóval húzzunk le egyet a listáról

Februárban kezdtem el aktívan olvasni. Nem tudom, milyen örvény szippantott be, de február közepe óta kereken húsz könyvet elolvastam. Döbbenetes! A japán kötelezők bezzeg nem csúsztak ilyen könnyen! A huszadik könyvemmel beletenyereltem egy témába, amiről úgy érzem, megéri kicsit hangosan is elgondolkodnom.

Étkezési zavarok. Testképzavar. Mindkettőben szenvedek, szerencsére utóbbiban egészséges, de állandó szégyenérzet formájában, előbbi pedig nem annyira elborult, mint Lia esetében. Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok című könyve kapcsán felmerült bennem pár gondolat.

Szeretem megnézni magam körül az embereket. Ha egy fiú jól néz ki, vagy valaki érdekesen, sajátosan öltözködik, akkor mindig jó alaposan megnézem magamnak, igyekszem nem túl feltűnően, lopva, de valahogy jól esik. Ha pedig látok egy szép lányt, igen, őt is. Szeretek gyönyörködni a szépségben, szeretek arról ábrándozni, bár én is úgy néznék ki. Teljes mértékben a fiúkhoz vonzódom, legjobb tudomásom szerint, de ha egy lány csinos, szeretem legeltetni rajta a szemem, mert lenyűgöz, irigylem. Épp ezért amikor odajön hozzám egy lány, aki fele annyit nyom, mint én, és elkezd nekem arról panaszkodni, hogy milyen dagadt, hájas, csúnya, akkor megáll bennem az ütő és a kapcsolatot szépen, csendben, titokban a föld alá temetem. Sokszor előfordult már és sosem értettem, hogy lehet valaki ennyire tapintatlan, hogy nem veszi észre, mennyire megalázza ezzel a másik felet. Én, aki a fél karomat is odaadnám azért, hogy csak fele olyan jól nézzek ki, mint az az illető, azt hallgatom, miközben másfélszer nehezebb vagyok nála, hogy ő milyen kövér. Mit vár tőlem, mit mondjak? Pont én kezdjem el vigasztalni? Nem, dehogyis, te tök vékony vagy, nézz csak rám? Ápolgassam a lelkét, mondván, közel sem néz ki úgy, mint mondjuk én? Ha nem tudod, hogyan lehet megalázni valakit borzasztóan úgy, hogy nem is róla beszélsz: így. Ez olyan, mintha az ember egy mozgássérültnek panaszkodna arról, hogy nem tud nyolc kört lefutni öt perc alatt, csak ötöt.

A falra tudok mászni az ilyen emberektől. Sosem teszem szóvá, de többé nem keresem a társaságukat. Ahogy elkezdtem olvasni a Jégviráglányokat, a főhős, Lia hasonló szituációba hozott. Tényleg könyvet olvasok arról, hogy egy 49 kilós lány kövérnek látja magát és emiatt drámázik? Aztán volt egy pontja a könyvnek, ahol megértettem: nem csak hiúskodik, tényleg beteg. Lia egyszerűen tényleg olyannak látja magát, amit az agya betáplált. 44 kilósan, amikor a karja már csak gally, ő gerendát lát, írja Anderson, és Lia nem érti, miért lát mindenki teljesen mást, mint ő. Testképzavar. Komoly dolog. Még mindig feldühít, de már egy fokkal jobban megértem. Biztos engem is teljesen más szemmel látnak kívülről, mint ahogyan én látom magam; biztos vagyok benne, hogy a lány, akit az utcán bámulok, utálja valamelyik részét, ami szerintem gyönyörű. Énkép. Önkép. Testkép. Zavar.

Étkezési zavar. Komoly dolog, megint. Van. Sajnos. De erről inkább most nem... Lia, nem is, Lia teste viszont makacsul küzd ellene. Ahogy olvastam, hogyan próbálja bebeszélni magának, hogy nem, nem éhes és nem, nem kívánja a hamburgert, a pizzát, a süteményt, kicsit magamra és a fogyókúrák kudarcára ismertem. De ez már egy másik történet.

Sokat javítottam az önképemen, legalábbis megtettem mindent, amit csak ember tehet, úgy érzem: elmentem nudizni hagyományos japán onsenbe, gyógyfürdőbe, ahol a fürdőruha sátántól való dolog, a tetoválás meg a yakuzától, szóval mindkettő erősen tiltott. Nem mintha nekem lenne tetoválásom, csak így viccesen jött ki. Egész nap meztelen japán nőket bámultam és próbáltam levedleni a gátlásaimat. Fantasztikus nap volt, bár áttörésnek nem nevezném, de fúha!
Az oldalra kicsit átdolgozottabban szeretném feltenni a kritikámat, alszom még rá párat, összemosom ezzel a bejegyzéssel, de addig is: molyos értékelésem.

Olvassatok sokat! Olvasni jó.

Épít.

Megváltozott a gondolkodásmódom?

2016.04.26. 11:07, zsebiMao
de az is lehet, hogy csak könnyen beszélek

Múlt héten volt egy vitánk Lorie-val (nem hajtépős-utálkozós veszekedés, hanem érvcserélős, belemélyülős és virtuálisan gesztikulálós beszélgetés [merj csak ellent mondani!]) arról, amit ő csinál meg arról, amit én. Maga a téma is érdekes volt, de számomra sokkal érdekesebb az a változás, amit a gondolkodásmódomonn figyeltem meg. Teljesen máshogyan gondolkodom, mint hat (nemsokára hét T_T) hónappal ezelőtt, és úgy érzem, soha nem láttam ennél tökéletesebben a világot, soha nem éreztem át ennyire jól az élet valódi értelmét, mint most. De huszonkét évesen honnan is tudhatnám?

Már nem emlékszem annyira Lorie részére (ebből is látszik, hogy nem veszekedtünk, mert akkor aztán minden egyes szavát megjegyeztem volna), ezért javíts ki, ha rosszul gondolom, de ő azt mondta, hogy a tanulás időhúzás addig, míg az ember kitalálja, mit akar; az időt pedig nem lehet a végtelenségig húzni, mert valahonnét pénzt kell kerítened, különben éhen halsz. Én meg azt nyilatkoztam, hogy miért ne tanulhatnék akár életem végéig, miért kéne sietnem és minél előbb munkát találnom, ha élvezem, hogy új dolgokat tanulhatok és új helyeket fedezhetek fel? Ha el tudom tartani magam, mert mondjuk kapok ösztöndíjat, akkor miért ne állhatna az életem kirándulásból, tapasztalatok és élmények begyűjtéséből? Nem arról van szó, hogy lusta vagyok dolgozni (de, egy kicsit) és egész életemben a lábamat akarom lógatni. Szeretnék hasznos tagja lenni a társadalomnak, de miért kell minél előbb? Miért ne várhatnám meg, míg szembe jön valami lehetőség, ami csak nekem szól?

Érdekes téma ez, kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok. :)

Abból jöttem rá, hogy sokat változott a gondolkodásom, hogy én ezt teljesen komolyan gondolom. Miért ne élhetnék mindig úgy, ahogyan most? Észrevettem, hogy amikor a vágyaimról és céljaimról beszélek, teljes mértékben kizárom a "de" szócskát. Tanulni szeretnék életem végéig. Pont. "De honnan szerzel pénzt?" kérdezhetnétek, mire én vállat vonok: majd megoldom. "De hogyan jutsz ki megint külföldre?" kérdezhetnétek, mire én vállat vonok: megoldom. "De hogyan akarsz később munkát találni?" kérdezhetnétek, mire tovább rángatom a vállam: megoldom. Attól még, mert tudom is én, nehéz, bonyolult, drága vagy ismeretlen, járatlan valami, miért ne működhetne? Miért ne lehetne valóra váltani? Csak egy utat kell találni, ami elvisz a célhoz. Attól még, hogy nem egyszerű, senki sem mondta, hogy ki van zárva.

Az az ember, aki most vagyok, megtagad mindent és mindenkit, ami és aki korlátok közé szorítaná. Rosszul vagyok, ha valaki azt mondja, "kell" vagy "biztosan". Az életben semmi sem kötelező, semmit sem "kell" eltűrnöm és semmilyen végkifejlet sincs előre lefektetve. Amikor felvettek japán szakra, anya annyira kiborult, hogy hetekig nem beszélt velem; aggódott, hogy nem lesz munkám a jövőben, mert mindenki azt mondta, japán szakosokkal Dunát lehet rekeszteni, a bölcsész diplomámmal meg mehetek a mekibe. Miért nem tanulsz informatikát? Közgazdaságot? Pszichológiát? Mert nem érdekel (jó, utóbbi igen). Nem szeretem. Nem értek hozzá. Nem akarom olyasmire pazarolni az időmet, amit utálok csak azért, mert talán abból jobban megélek. Ki dönti el most, lesz-e munkám később? Hogyan számolják bele a hirtelen felbukkanó lehetőségeket? Váratlanul egy cég a városba költözik; váratlanul megnyílik egy hely; váratlanul üresedés támad valahol. Ezt hogy kalkulálják bele abba, hogy "nem lesz munkád"? Ki kalkulálja bele a szerencsét? Ki mondja, hogy pont neked nem lehet szerencséd? Nem akarok olyan munkát csinálni, amit utálok. Nem akarom, hogy az életem panaszkodásból álljon, amiért ilyen szörnyű az egész. Azt akarom csinálni, amit szeretek és élvezek. Pont. "Hogyan fogsz ebből megélni?" Megoldom. Megtalálom a módját :) Ha valaki szeret valamit és mindent megtesz azért, hogy jó legyen benne, akkor munkát fog találni, mindegy, hány százezren tanulják ugyanazt vagy milyen végzettséget ad. Ha nem sikerül elsőre, majd másodjára. Ha másodjára sem, majd ötödjére. Ha három éven át sem találok munkát, majd megpróbálom máshogy.

Hát, így változott meg a gondolkodásmódom :) Erre általában azt a választ kapom, hogy túl naiv vagyok és majd meglátom, ha oda kerülök, hogy nincs igazam. Nos, majd meglátjuk. De én addig is boldogan és elégedetten kelek fel minden reggel (kivéve, ha nem aludtam eleget). Nagyon remélem, hogy te is!

Csapongó gondolatok

2016.04.15. 11:14, zsebiMao
avagy bocsánat, tényleg csapongok

Sziasztok!

Rég nem írtam ide semmit. Sok minden történt, elutaztam két hétre egy Kansai-körútra, megnéztem Kiotót, Osakát, Narát, Hiroshimát, Asukát, Miyajimát... Még mind megvannak, gyönyörű az összes. :) Az utazós blogomon épp ezek a bejegyzések következnének, de főként azért nem jelentkeztem itt, amiért oda sem írok: lustaság. Szóval, ma úgy döntöttem, ha lustán is, de jövök.

Történt néhány frissítés. Először is átrendeztem a Könyvtár modult és elgondolkodtam annak funkciójáról. Eleinte úgy gondoltam, hogy írok minden könyvhöz ismertetőt, elég komoly elemzést, aztán szubjektív véleményt, kitekintést, stb. El is kezdtem ezen struktúra szerint haladni, csak aztán idő közben felregisztráltam moly.hu-ra és rájöttem, hogy annyira fárasztó és felesleges leírást adni egy olyan könyvnek, amihez már készült jó leírás. Így hát az újabban elolvasott könyvekhez csak lepötyögtem a saját véleményemet, benyomásomat. Lehetséges, hogy a későbbiekben visszanyúlok hozzájuk, kapnak rendes ismertetőt, alaposabb kivesézést, de lusta vagyok és jelenleg csak ehhez volt kedvem.
Ha igazi könyvvesézést szeretnétek olvasni, akkor nézzetek fel az egyik kedvenc gportalos oldalamra, mármint nem az enyém, de az én kedvencem: Bookhunters. Alapvetően Levandra és Sol hozta vissza az olvasás és írás iránti érdeklődésemet, amit aztán a moly.hu valami mániákus rögeszmévé alakított át. 6-7 óra alatt olvasgatok ki mostanság 300-400 oldalas regényeket, és addig képtelen vagyok bármi másra odafigyelni, míg be nem fejeztem egyet. Teljesen beszippant. Annyira jó olvasni! Nem csak feltölt, de épít is. Boldoggá tesz, többé, kerekebbé (na jó, ennél kerekebbé már ne tegyen!), elégedettebbé, motiváltabbá (bár motivációból mostanság hiány van). Szeretek olvasni.

Ezen felül egyetlen nyomorult menüt sikerült megírnom a Vándormadárba (mostanság mindent lenyomorultozok, amit szeretek), amit még a kirándulás előtt kezdtem el. Igyekszem végre szókincs helyett rendes nyelvtani leckéket hozni, de ahhoz több energia és idő kell, ami az új szemeszter elindultával megcsappant egy picit. Tíz tárgyat kellett felvennünk, többségében japán nyelvórákat vettem fel, meg két angolt, egy nemzetközi kapcsolatokat (kötelező, mehh), és egy spanyolt. A spanyol (igazából kolumbiai) bácsi elképesztően vicces, szerintem tetőtől talpig őrült, de abban a jó értelemben véve... Csak sajnos egy árva szavát nem értjük, a japánok még maa-maa, hát még én! Olyan akcentusa van! Nem nigerou, niGÉÉróó, nem watashi, waTAAshii. Imádom.

Szóval, egyelőre ennyi. Remélem, csapongó gondolataim ellenére elég informatív voltam, de sajnos túl lusta vagyok normális bejegyzést írni. Most megyek és eszem tovább a mézes-vajas palacsintám és írok egy regényt arról, hogy sosem fogok lefogyni.
zsebiMao

Ihletet kaptam

2016.02.28. 06:41, -Olivia-
avagy ő kapott el engem?

Kedves mindenki!

Az utóbbi pár napban kicsit úgy érzem magam, mint Mickey Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni című regényében. Átestem a holtponton és mániákus lettem. A hét elejétől számítva elolvastam három és fél regényt. Csak úgy. A dolog persze mélyebb gyökerekre nyúlik vissza.

Borzasztó nagy hatással tudnak rám lenni mások. Ha ez az oldal feltámadt a poraiból, az legfőképp annak volt köszönhető, hogy megihletődtem valaki más személyes oldalán, blogján, életén. Ha elkezdtem írni, az annak volt köszönhető, hogy találkoztam valakivel, akinek mindene az írás. Most pedig azért kezdtem el olvasni, mert belekeveredtem egy olyan légkörbe, ahol szeretnek olvasni. Szóval kedvet kaptam ahhoz, hogy olvassak. Levandra mutatott néhány hasznos linket, ahol még az én szegény, Japánban poshadó lelkem is hozzájuthat némi magyar irodalomhoz. Ahogy így böngészgettem rajtuk, megakadt a tekintetem egy címen: Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni. Rögtön arra gondoltam, hogy ez valami elképesztően gyönyörű, szóval azonnal elkezdtem olvasni.

Annyira megviselt, hogy utána valami más műfajra vágytam. Sajnos nem nyúltam épp jó helyre a krimivel Jane Shemilt: Lányom című művével, ugyanis nyomasztó hangulatból ebben is volt elég.

Szóval visszanyúltam az egyik kedvenc műfajomhoz, a limonádéhoz, és belekezdtem egy ígéretesnek tűnő darabba: Susan Mallery: Citrom és osztriga.

Végre nem olyan üres a Könyvtár menü, habár még a régebben olvasott könyveket fel kell töltenem, illetve az ikonokat sem ártana lecserélni. El is kezdtem a sort Andrew Matthews: Barátkozni jó! művével.

Egyelőre ennyi. Amint megemésztettem halvány csalódottságom a Citrom és osztriga után, újult erővel vetném bele magam Mallery sorozatának következő kötetébe: Fahéj és karamell. Aztán majd meglátjuk, meddig tart ki az olvasás iránti megszállottságom.

zsebiMao

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Aktuális ajánlat



Kéz- és lábtörést!

Blog – Ez a wordpresses blog a Japánban töltött egy évemről szól. Igyekszem rendszeresen frissíteni, de még így is állandó lemaradásban vagyok. ^^"

She's somebody's hero (Jamie O'Neal)

Zene – Közeledik az anyák napja, amit számomra ez a dal fejez ki a leginkább. Gyönyörű, akárhányszor meghallom, rögtön sírni támad kedvem.

Cassandra Clare: Az angyal

Könyv – Mit olvasok éppen? A Pokoli szerkezetek sorozat első részét, mely a viktoriánus kori Angliában játszódik, Tessa Gray főszereplésével. Árnyvadászok, démonok, mágia, szerelem....

 
Dióhéjban

Az oldal főként a saját alkotásaimmal foglalkozik. Rajzok, írások, dalszöveg- és novellafordítások. Egytől egyig saját készítésűek. Illusztrációként anime karakterek képei szolgálhatnak, az ő jogaikkal a készítők rendelkeznek. Olvashatsz továbbá a kedvenc sorozataimról, könyveimről, animéimről, valamint Japánról, a japán kultúráról. Ha érdekel a japán nyelv, elsajátíthatsz néhány leckét is.

2006-2016.

A kódokért köszönet: aranymeli.gp ; samandaemy
A lelki támogatásért: Lorie-tan

 
...többet vissza nem adom

Cserét kérhetsz a vendégkönyvben és a kritikadobozban is! Témától függetlenül szívesen kiteszek bárkit :) Az ikonokat általában az adott partner rajzaiból, fejlécéből készítem.






Ikonra vár: Sophie

"Többet tudsz rólam, mint bárki más. Szeretném, ha nyitott könyv lennék a számodra. Nem lehetne, hogy most lapozzunk egyet?" Samantha Vérant

 
Örülök, hogy itt vagy!
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!